Sz�rny lakik bennem, Nyugszik sz�vemben. N�zem, ahogy az alkonyat Lassan befedi arcomat. A b�k�t ad� napsugarak Elviszik marad�k nyugalmamat, S m�s nem a marad a s�t�tben, Csak a telihold az �gen. �rzem, ahogy elm�m elborul, S testemb�l az ember kim�l. R�gondolok a titkos v�gre, S vony�tok a s�t�t �gre. De hirtelen szimatot fogok, Elindulok, s el�ttem �ldozatok. Egyet kin�zek, s azt sok�ig k�vetem, Nem parancsol m�s, csak az �szt�n nekem. Mikor meg�ll, a s�t�tben csak v�rok, Bokorba b�jva k�vetem az �tkot. �rny�kb�l lesem, de a titkom felt�rul: R�l�pek egy gallyra, s az nyomban el�rul. �szrevesz, h�t rohanok, Egy nagy ugr�s, s ott vagyok. Gyenge teste a testem alatt: V�r r� az utols� pillanat. Mancsaimban ott a hal�l, Mikor tettemre a napf�ny tal�l: �rzem �jra ember vagyok, De kezeim k�zt itt a halott. Megijedek, s elfutok, F�lelmek k�zt bujdosok, M�g a vil�g fordul�ra tal�l, S a k�zelben �jra a telihold �ll. De a sz�rnynek t�bb� nem engedem, Hogy lelkemen megint pr�b�t tegyen, T�n van ments�g m�g, h�t v�gzek vele, Nem lesz v�rfarkasnak t�bb �jjele.