Az éj
2006.04.08. 21:27
Sötét az éjszaka
Vonít a csend,
A Hold fénylik a távolban
Ezüstös fátyolban.
Indul a vadász keserves útjára,
Nincs már szerelme, meghalt párja.
Keresi helyét bárhol a világban,
Imádott árvája haza hiába várja.
Vonulnak a felhők túl a hegyeken,
S ahogy felbukkan a Fényes, előkerül egy tetem.
Egy tetem, mely kivirít a sötét erdőből
A vadász talán saját erdejét választotta végső nyughelyéül.
Fut a gyermek a hatalmas vadonban,
Megbotlik egy gallyban és a tompa aljzaton puffan.
Visít egyet fájdalmában…
De rájön, hogy mindez csak álmában van.
|